A Csongor és Tünde hősei a mindenkori fiatal nemzedék életcél- és boldogságkereső útját járják végig.

Valóban a szerelem megszállottjai: Csongor nem törődik birtokával, családjával; az „ősi szép” keresése tölti ki egész életét. Tünde pedig halhatatlansását hajlandó feláldozni, hogy halandó, földi leányként lehessen boldog szerelmese oldalán. Választásuk mégsem ösztönös, hanem nagyon is tudatos: Csongor elhárítja a gazdagság, a hatalom és az öncélú tudás kísértéseit; mindketten megküzdenek Mirigy ártó szándékaival, hogy eljussanak a boldogsághoz. Magasztos érzelmeiket kísérőik, Balga és Ilma bumfordi összetartozása egészíti ki, és Ledér pénzért megvásárolható „szerelme” ellenpontozza. A diadalmas szerelem is alá van azonban vetve tér és idő mulandóságának; az Éj monológjában a költő megfogalmazza kételyeit arról, van-e haladás, előrelépés a természet és a társadalom, az egyes ember életében, vagy mindez csupán egy nagy körforgás része.