A Világteremtő művészet újszerű bevezetés a művészet történetébe s a vizualitás változásain keresztül az emberiség történelmébe.

A „Mindenki művész” mottójú Nigel Spivey együttgondolkodásra hívja az olvasót, hogy fetfedezze, az emberiség miként tett szert a szimbolikus ábrázolás egyedülálló képességére, hogyan használta ki a benne rejlő lehetőségeket. A 19. század vegén, amikor a történelem előtti festészet első emlékei napvilágra kerültek, az emberek hitetlenkedve csodálkoztak: hogyan is létezhettek a világon ilyen ügyes és gyakorlott műveszek több mint harmincezer évvel ezelőtt? A rejtély felderítése közben további problémák szövevényeire bukkanunk. A képi megjelenítés korábban megjelent az emberiség történetében, mint az írott szó – ám hogyan használtuk a képeket történetek elmesélésére? Az emberi forma ábrázolása erősen felkeltette a művészek érdeklődéset az évszázadok során – ám miért van az, hogy már a kezdetektől fogva a test eltúlzott vagy eltorzított ábrázolását részesítettük előnyben? Milyen alapon tekintettük halhatatlannak vagy „láthatatlannak” valamely természetfeletti erőt, s miként próbáltuk azután megjeleníteni? Mikor alakítottuk a környezetünket „tájképpé”? Ilyen és hasonló kérdések megválaszolása közben Nigel Spivey olyan utazásra hív bennünket, melynek során világossá válik, miként használják a művészetet a hierarchikus társadalmak létrehozásához alapvetően szükséges tömegmanipuláció eszközeként, s végül miként vált hasznunkra a művészet halálunk rettenetének leküzdésében.