„Mi is jól tudjuk, hogy mint minden civilizáció, halandók vagyunk”, írta Paul Valéry. Talán ez a gondolat világít rá legjobban a karthágói kaland lényegére. Közel hét évszázada, hogy Elissza és honfitársai partra szálltak Afrikában, a város romjait már rég befútta földdel, homokkal a szél. A letűnt ragyogásról csak egy-egy elszórt kődarab tanúskodik. A Rómával dacoló köztársaság története hatszázhatvannyolc esztendőn át tartott. A majd hét évszázados hosszú kalandból az utókor egyetlen nevet őrzött meg: Hannibál Barkaszét. Számunkra ő lett Karthágó tündöklésének és bukásának szimbóluma. A második pun háború lassan összemosódik hosszú hajóútjával. A legendás karthágói kalandos élete voltaképpen három év páratlan hőstett és tizenhárom év habozás, tétovázás. Hamilkár fiának Karthágótól Zamáig tartó története nagy csinnadrattával kezdődik, hogy bukással és száműzetéssel érjen véget.

Mint minden hódítónak, Hannibálnak is át kellett rajzolnia a világot, vagy legalábbis le kellett volna törölnie Rómát a térképről. A rendkívüli hadvezér, aki előtt az Örök Város is reszketett, a hadtörténelem legszebb lapjait írta, élete azonban népe végzete is lett. Kalandos élete tele van titokkal és kérdőjelekkel, mindenesetre rengeteg benne a megválaszolatlan kérdés.