Duffynak 28 éve sikerül kibújni a felelősség alól, de végül rá kell döbbennie, hogy nem maradhat örökké gyerek. A rosszul fizetett alkalmi munka kezd nagyon is véglegesnek látszani, a homloka is egyre idegesítőbben terjeszkedik a haja rovására. És, mintha ez nem volna elég, barátnője, Mel, aki már jó ideje elviseli, eljegyzést akar. Bevásárlókocsik az IKEA-ba, vacsorameghívások megállapodott családokhoz, a szó a babák körül forog, Duffynek a hideg futkos a hátán. A világi javakban nem bővelkedik – mindössze a tévéje távirányítója, a sörök a hűtőben és a lemezgyűjteménye –, de arra azért alkalmas, hogy kezét a szívére téve azt mondja, Igen. Abban is biztos, hogy Mel az a lány, akit neki teremtett a sors. De hát akkor miért szeretné a „holtomiglan holtodiglan” sort átírni arra, hogy „négyévente megújítandó”?