Valamikor a kilencvenes évek közepén Michael Parker őrnagy egyszer együtt teázott Diana walesi hercegnővel és az anyakirálynővel.

Amikor a hercegnő azt mondta: – Már úgy várjuk a századik születésnapját -, az anyakirálynő így válaszolt: Ó, ezt nem szabad mondani. Szerencsétlenséget hoz, illetve hát lehet, hogy elüt egy nagy piros busz. Parker azt mondta, ez igen kevéssé valószínű, mire az anyakirálynő: Nem, nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. Mert nem lenne rémes, ha az ember egész életében mindig csak azt csinálná, amit kell? Nem inna, nem dohányozna, nem enne finomakat, sokat edzene, meg minden olyasmit tenne, amihez nincs sok kedve, és akkor egyszer csak elüti egy nagy piros busz, és ahogy a kerekek szétlapítják, közben arra gondol: „Ó, istenem, milyen jól berúghattam volna tegnap este!” Az embernek úgy kellene élnie, mintha másnap elüthetné egy nagy piros busz. Parker akkor arra gondolt, az anyakirálynő pontosan így élt. Sőt, tette hozzá: „minden napot csodás meglepetésként köszöntött”.