Ivan Dolinar értelmetlen háborúk és nevetséges diktátorok idején éli az életét, s közben nem tesz mást, mint a Balkán szokásos és szokatlan nehézségei közepette megpróbál boldogulni.

1948. április elsején látja meg a napvilágot. Horvátország egyik kisvárosában tölti gyermekkorát, és megpróbálja szeretni Titót, a diktátort, ám érzelmei nem találnak viszonzásra. A kis Ivan hamar ráébred, hogy a propaganda és a paranoia világában a legjobb szándékok is visszájukra fordulhatnak. A tizenkilenc éves, reményteli, ambiciózus fiatalember megkezdi orvosi tanulmányait az újvidéki egyetemen, ám orvosi pályafutását csakhamar derékba töri egy tréfa, amely miatt két évre egy hírhedt munkatábor kőfejtőjébe kerül. Szabadulása után nem sokkal háború tör ki, Ivant is besorozzák – csak éppen nem a megfelelő hadseregbe. Az abszurd helyzetben kiszámíthatatlanul változnak a szabályok és a pártállások, ezért Ivan egy idő után egész egyszerűen az életben maradásért küzd. A kocsmából az elefántcsonttoronyba s onnan a különféle küzdelmek színtereire kerülő fiatalember szerencsecsillaga gyorsabban emelkedik fel és bukik le, semhogy kimondhatnánk a szót: „Jugoszlávia”. A sok esetben csupán a kétségbeesés leküzdését szolgáló, maró fekete humor egyszerre teszi a regényt könyörtelen politikai szatírává és minden háború metsző paródiájává.