Georgia Nicolson legújabb vallomásai. „Jas azt kérdezte: – Na és mi történt? Mire azt feleltem: – Több mint csodálatos volt. Beszélgettünk, csókolóztunk, aztán szendvicset csinált nekem, aztán csókolóztunk, aztán feltett egy lemezt, aztán csókolóztunk. – Szóval olyan volt, mint egy… – Igen… egy csókünnepély. – Sacrébleu! Jas hangja úgy csengett, mintha gondolkozna, ami a) szokatlan és b) ijesztő. Azt mondtam: – De aztán valami fura dolog történt. Betette nekem a demo CD-jét, mögém állt, a kezét pedig a csípőmre tette. – Ajaj… – Na szóval, megfordultam, mire ő hátraugrott, mint valami kenguru. – Talán táncolt? – Nem… Szerintem megijedt, hogy kiüti a nunga-nungám. Aztán úgy nevettünk, mint két bolond, aki dilibogyót vett be (azaz nagyon). S hogy mi is az a nunga-nunga? Ellen bátyja és a haverjai hívják nunga-nungának a cicit. Azt mondja, azért, mert ha megemeled egy lány mellét, és elengeded… úgy csinál, hogy nunga-nunga-nunga. Ellen bátyjának biztosan hiányzik egy kereke.”