Európa partjaitól alig néhány tucat kilométerre, a két földrészt összekötő eszményi híd szerepét tölti be Tunézia, Afrika csodálatos, ragyogó kapuja. Az északi és a déli félteke közti tranzitforgalom országa maga is változásban van, az ősi szokások és színek, a távoli múltban gyökerező kultúrák és népek földje új ízeket, ismeretlen illatokat ígér. Ígéri azt az egzotikumot, amelyről oly sok európai utazó álmodozott hajdanában, a sivatag és a tenger találkozásának szédítő varázsát, a rómaiak által a föld színéről eltörölt csodálatos főváros, Karthágó jajkiáltását. A nem várt bőségnek és változatosságnak valóságos mikrokozmoszát ígéri, nyugalommal és a lélek csöndjével teli világot, a határtalan sivatagot és a végtelen láthatárt. Kivételesen szerencsés az, aki ezen a különleges kapun lép be először Afrika földjére, olyan világ tárul föl tekintete és elméje előtt, amely megszédíti, magával ragadja képzeletét: mintha valami csodálatos kaleidoszkópban látnánk a színek és a kontrasztok végtelen sok árnyalatát a déli sivatagok okkersárga tömbjétől az ég végtelen kékjéig, az északi dombok bujazöld erdőtakarójától a halakban és korallban gazdag tenger türkiz ragyogásáig. Ez a könyv két vezérfonalat követve mutatja be Tunéziát: az egyik a történelem, amelynek segítségével megismerhetjük ennek a büszke népnek nemes, küzdelmekkel teli múltját, amely felmérhetetlen örökséget és művészeti gazdagságot hagyott örökül. A másik a ragyogó, élettel teli természet, amelyben e föld lakói olyan tisztelettel és jártassággal éltek és élnek, amelyet mi, a nyugati világ emberei már réges-rég elfeledtünk.