Tádé, a legkisebb kismalac úgy dönt, hogy nem tűri tovább bátyjai zsarnokságát, és világgá megy. Útközben találkozik Álombákommal, Turka Gyurkával, Lótifutival, Pöszmögével és másokkal. Ellátogat a félvárosba is, ahol mindennek csak a fele van meg, és még sok érdekes kalandja akad.

A szerző mostohán bánik a rímekkel, vallván, hogy a rím van a meséért, s nem a mese a rímekért. Valahogy így: „…Feddem Tádét: Röntöm-böntöm, Hisz a verset csak úgyöntöm. Neked bizony, neked Tádé. Ki is hűlt a forró kakaó. Főzhetek új csokoládét, Fölvidítni a kis malacom.” Viszont könnyed, kedves, humoros stílust teremt.