A Szigeti veszedelem a régi magyar irodalom kiemelkedő alkotása, barokk eposz. A műfaj és a korszak jellemző stílusjegyeit felvonultatja és egyben a saját korához szóló üzenete is van.

A mű témája a költő dédapjának 1566-os hősi várvédelme. Szigetvárt a török tízszeres túlerővel támadta, így természetes, hogy az ostrom végül a törökök győzelmével végződött. A költő ekölcsi alapon állítja szembe a két sereget: a hódító, zsákmányszerző törököket és a honvédő harcot vívó magyarokat. A mennyiség a török oldalon áll, de a minőség a magyarok győzelmét jelenti!

Már a mű elején kiderül,hogy a török hadvezért a gonosz, pokolbéli Alecto fúria indítja Szigetvár felé. A vár védői pedig úgy érzik, hogy nem csupán a várat, hanem az egész országot védik az ellenséggel szemben. A várkapitány katonai kiválóságát még az ellenfél is elismeri. A török tábort széthúzás, viszály, féltékenység jellemzi, míg a magyarok egységben, egyetértésben, egy közös célért harcolnak. A bajtársi szeretet szép példája a Juranics és Radivoj haláláról szóló epizód. A szerelmi epizódok is ellenpontozzák egymást. Míg a török oldalán egymás kedvesére vetnek szemet, és aljas módon mérgezett karddal vívnak érte, a magyar szerelmespár hősies önfeláldozással hal meg egymásért és a hazáért.

A várvédők kitartása és helytállása már majdnem sikert arat, de a történelmi igazságot mégsem másíthatja meg a szerző! Be kell ismernie, hogy a szigeti ostrom nem végződött úgy, mint 1552-ben Eger ostroma, hogy a török feladta a hiábavaló küzdelmet és elvonult, hanem Szigetvár elesett.