„Simon Kernick írás közben le nem veszi a lábát a gázpedálról. Kapaszkodjanak!” – Harlan Coben. Három óra. Átlagos szombat délután. A gyerekekkel vagy a kertben, amikor megszólal a telefon. Egy régi osztálytársad van a vonalban. Jó pár éve nem találkoztatok. Lehetne baráti hívás is, hogy jó lenne újra felvenni a kapcsolatot. De nem az. Ez egy másféle hívás. A barátod hadarva beszél, félelemtől és kíntól elfúló hangon. Szaggatottan, zihálva szedi a levegőt. Nyilvánvaló, hogy valaki borzalmas fájdalmat okoz neki. A barátod felkiált, aztán kimond hat szót, ami örökre megváltoztatja az életedet… A lakcímed első két sorát mondja ki. Mit fogsz tenni? Menekülőre fogod vagy elrejtőzöl?