Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű.

A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig -, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján. Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.