Az egykori lovagregények hagyományait követő, fordulatos, izgalmas történet a XIV. század Angliájába röpíti vissza az olvasót. A gáláns lovagi kor végére, amikor a lovagi erények, a nyílt küzdelem az ellenféllel, a hölgyek tisztelete már-már eltűntek, hogy helyükre az ádáz, alattomos küzdelem, az ármánykodás lépjen, és kezdetét vegye Anglia történelmének egyik legvéresebb, legpusztítóbb korszaka, a Rózsák háborúja. A Plantegenet- és Lancester-család mérhetetlen hatalomvágya, az ország fölötti hatalomért folytatott küzdelme majdnem elveszejtette Angliát. Ekkoriban senki nem érezhette magát biztonságban, a legszegényebb jobbágytól egészen az uralkodóig. De olykor-olykor mégis csak rámosolygott az emberekre a szerencse, és jobbra fordította sorsukat. Robinnak, a regény fiktív főhősének az élete ez előtt a történelmi háttér előtt, akár egy hatalmas freskó előtt kanyarog, Fortuna szeszélyei szerint, hol a szerencse, hol a balsors felé.

Amikor tizenkét éves Robin megszökik a kolostoriskolából, mindenéből kifosztva, nemesi rangját-címét elvesztve istállószolga lesz a birtokon, amely valaha a családjáé volt. Az ügyes, eszes gyerek nem nyugszik bele, hogy apja ellenséginek ármánya miatt szolgasorba kényszerült. Mindent elkövet azért, hogy visszaszerezze a család becsületét és a birtokot. Járja a maga útját, amely végül visszavezet az udvar, a nemesek és a lovagok világába. A karizmatikus Lancaster hercegének oldalán hadjáratokat, felkeléseket és politikai diadalokat él meg – és olyan nőkkel találkozik, akik éppoly veszélyesek, mint amilyen gyönyörűek.

Robin életelveinek megfelelően talán az utolsó lovag, aki komolyan veszi a lovagi erkölcsöt: a becsületes küzdelmet, az igazi szerelmet, s ezért Fortunától el is nyeri méltó jutalmát… 

Fortuna szerencsekereke azonban egy pillanatra sem áll meg… és miközben az uralkodásra alkalmatlan ifjú király csaknem romlásba dönti az országot, Robin egyszerre megint szembekerül ősi ellenségévelIzgalmas kalandokon át, néha a halál kapujából visszatérve felküzdi magát az ország legfontosabb emberei közé. És mindig van mellette egy hölgy, akár a felesége, akár a legnagyobb szerelme, akár a húga, segíti rögös életútján, hogy szerencsésen megöregedve, unokái körében üldögélhessen szép házában.