Hogyan él egy császárné?

Miként telnek napjai?

Milyen ruhákban jár, és mennyi időt fordít naponta szépítkezésre?

Együtt eszik-e szeretteivel a császári asztalnál?

A könyv ezeket a kérdéseket veszi sorra, arra keresi a választ, hogyan élte és kivel osztotta meg Erzsébet királyné az életét? Milyen kötelezettségeket vett komolyan, mely feladatok elől és hova menekült?

A hétköznapi Habsburg-Wittelsbach Erzsébet sokoldalú, színes egyéniségnek számított. Számos furcsa szeszélye abban a korban nem keltett túl nagy megütközést, mivel az idő tájt a legkülönfélébb társadalmi rétegekben is megszokott volt, hogy valaki különös hóbortoknak hódolt. Saját elképzelései szerint élte az életét, elképzelései azonban legtöbbször szemben álltak az udvari előírásokkal. Szenvedélyesen szerette az állatokat, különösen a kutyákat és a lovakat kedvelte, ezért is lett kedvenc sportja a lovaglás. Művészi adottságai is voltak, citerázott, és nagy példaképét, a német költőt, Heinrich Heinét követve verseket írt. Annak ellenére, hogy ilyen sok mindennel foglalkozott, egész életén át valami nyugtalanság űzte. Nem tett ellene semmit, inkább hagyta, hogy teljesen hatalmába kerítse, és a nyugtalanságtól hajtva nagy utazásokat tett. Szinte törvényszerű, hogy élete épp egy utazás alkalmával ért véget, hirtelenül és tragikusan, ahogy azt mindig is sejtette.