Kötetünk a Gyilkosok 1921-es és a Harun al Rasid 1924-es első kiadására épül, de közreadja a második, 1928-as újabb elbeszéléseit is.

Azt szokás mondani, hogy a magyar irodalomban a költészet mellett vagy közvetlenül utána az elbeszélés, a novella, a meghatározó műfaj, a hajtóerő, a minőségi csúcs. Ahogyan minden általánosítás, úgy ez is csak részben igaz. Karinthy esetében azonban el kell fogadnunk ezt az állítást. Egyénisége olyan rendkívüli volt, hogy minden műfajban eredeti csapást vágott, de novelláiban kétségtelenül a magyar irodalom csúcsait, azaz a világirodalom magaslatait érte el. Itt összegyűjtött írásai részben a világháború élménykörében fogantak, legtöbbjükben azonban eljutott a filozófiai és lélektani általánosításig, a közvetlen hétköznapi élménytől az emberi magatartás örök emberi megfogalmazásáig.