„Vannak-e tündérek, vannak-e törpék? Aki azt hiszi, hogy a testi szemeivel láthatja őket, mint a Kálvin téri torony óráját, az babonás, de aki azt hiszi, hogy mivel nem láthatja őket, biztos, hogy nincsenek is, az is babonás (csak ő a felvilágosult babona foglya). Ezt Török Sándortól tanultam, aki a Fogarasi-havasokból hozta ezt a tudást Georghe Fenes szálfatermetű román favágótól. Öngyilkosság tizenhat évesen egy vándorszínházi primadonna miatt, favágás a havasokban, szíjártó mesterség, statisztálás és színészkedés a kolozsvári színházban (életre szóló barátság a legnagyobbakkal Kiss Manyitól Feleki Kamillig), újságírás a legendás kolozsvári Ellenzéknél, nyomorgás Pesten, újságírás Szegeden, kirobbanó siker  a Nemzeti Színházban. Kököjszi és Bobojsza, a két törpe, a legendás Kner nyomdászcsalád legkisebb gyerekének elmesélve; munkaszolgálat, szökés, bujkálás, hamis igazolványok gyártása és kiosztása, az auschwitzi kicsempészett jegyzőkönyv lefordíttatása és eljuttatása a kormányzóhoz, 45 után ünnepi levelek a rádióban Einsteintől, G. B. Shawtól a pápáig és Sztálinig, majd kirúgatás, állástalanság, négerkedés. 56 után rehabilitáció és nagy tanítványi kör Rudolf Steiner tanai és más tiltott nyugati szerzők (C. G. Jung, Gotthard Montesi és egyebek) körül, majd rehabilitáció, Család és Iskola, hatezres muszlapból hatvanezres, utcán árult folyóirat… Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Popper Péter, Montágh Imre mint tanítványok, nagyívű különös életút, sok varázslattal. Csilicsala bácsi és Balogh Gyuszi, ló az erkélyen, filmek és könyvek, kitüntetések – 1904-től 1985-ig ível ez az élet. És ennek fontos esszenciáját tartja kezében az olvasó úgy, ahogy azt az egykori főszereplő (aki magát mindig csak mellékszereplőnek tartotta) akarta újra elmesélni.”

Vekerdy Tamás