Leírás
A trilógia befejező részében Ábel a hargitai rengeteg, majd a város után Amerikában próbál szerencsét.
A csavaros észjárású székely fiút a talpraesettsége, humora és emberségessége segíti át a nehéz helyzeteken, hogy az újvilági kalandozások után végül visszatérjen szülőföldjére, mert ahogy a regény híres mondata is állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”
*
„…mert inkább uralkodjék, szenvedés árán is, az igazság, mint akármilyen örömnek a fényében a valótlan dolog!”
♠
„Ábel, itt is rengetegben leszel!”
♠
„Messze néztem, és úgy gondoltam Blankára, mint a sok csillag közül a legszebbikre, amelyet szintén elhomályosított a nagyvárosi nagy fény.”
♠
„Ellenben nem szóltam semmit, hadd legyen az a legokosabb, aki nálánál okosabbat nem ismer!”
♠
„Senkit sem szabad megítélni, amíg cselekedetének okát és körülményeit nem ismerjük.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.