Vajon hogyan élhették mindennapi életüket az uralkodóházak tagjai? Örömük, bánatuk vajon hasonlítható-e a köznapi emberéhez? És hogyan szerettek, hogyan gyűlöltek? Az udvarhölgyek voltak a titkok igazi tudói: náluk közvetlenebbül senki nem pillanthatott be az uralkodó családok és az udvar életébe. Együtt keltek és együtt feküdtek úrnőikkel, akiket szolgáltak, sőt, gyakran még az álmukat is ők őrizték. Ott voltak a nászágyuknál, a gyermekeik születésénél, a betegágyuknál és gyakran a halálos ágyuknál is. Barátnők, bizalmasok és szolgálók voltak egy személyben.

Gudula Walterskirchen történész és újságíró Európa egyik legnagyobb uralkodóházának, a Habsburg-ház tagjainak és a körülöttük nyüzsgő, intrikáló vagy éppen békét teremtő udvari emberek ismeretlen magánéletére világít rá az udvarhölgyek levelei és naplói alapján Mária Teréziától Zitáig, az utolsó Habsburg császárné és királynéig.

Erzsébet királyné udvarhölgyei, Festetics Mária és Sztáray Irma egyaránt távolságtartó kritikával írnak a királyné furcsa szokásairól, bogarairól, de naplóik, leveleik alaphangja mindig az úrnőjük iránt érzett korlátlan és feltétlen imádat. 

Az udvarhölgyek diszkrét szemlélők, ám meglehetősen bőbeszédű és mondhatni pletykás napló- és levélírók voltak. Így tudjuk meg írásaikból, hogy a császári ház tagjai olykor mennyire unták egymás társaságát, hogy a kis Franci, vagyis a későbbi Ferenc József milyen kedves, szorgalmas, de néha kissé illetlen gyerek volt.